Kisiskolások olvasmányai

Gondolatok az "Olvass magadnak!" sorozatról
Dr. Ligeti Róbert


  A gyermekek tekintélyes része már az óvodáskorban gyakorlatot szerez hosszabb lélegzetű mesék és történetek hallgatásában, és hozzászokik az igényesebb szövegekhez. Ez még akkor is igaz, ha tartalmukat kellő mélységben csak többszöri ismétlés után érti meg. Az első osztályosok legjobb esetben néhány hónapos, kedvezőtlenebb körülmények között egy-két éves tanulás után képesek hasonló terjedelmű és színvonalú szövegeket önállóan olvasni. Törés keletkezik tehát a gyermekek információszerző és - feldolgozó tevékenységében, egy időre távol kerülnek egymástól igényeik és lehetőségeik.
  Át kell hidalnunk ezt a kritikus időszakot, hogy a gyermekek információéhségét, érdeklődését az olvasás képességének alacsony szintje mellett is fenntartsuk. Csak úgy érhetjük el, hogy az olvasott információk kellő súlyt nyerjenek - a hallás útján szerzett információk mellett - a gyermekek életében. Mit kínál az olvasáspszichológia e feszültség és ellentmondás feloldására?


Módszerek, eredmények

  A tanulók elé tett szövegek sajátosságai meghatározó szerepet játszanak a tanulási folyamatban. Az aktív szókincs, a kifejezések ismerete, a szöveg terjedelme, az érdeklődést kiváltó tényezők, a szöveg illusztráltságának minősége és mennyisége, a nyomdai kivitelezés (betűméret, szó- és sorközök) a kezdő olvasók számára sokkal jelentősebb tényezők, mint a későbbi életkorokban. Egyes tankönyvi szövegek olvasásakor például látványosan növekszik a tanulócsoportok teljesítménye, ugyanakkor egy-egy szó vagy kifejezés ismeretének hiánya, szokatlansága a teljes szöveg megértésének akadályává válhat.
  Mit olvassanak olvasni még alig tudó tanulóink? "Az első osztályosok számára készült olvasókönyveket!" - válaszolnak, akik kevéssé ismerik az olvasástanulás folyamatát. Mások úgy gondolják, hogy a gyorsan, kiemelkedően haladók már kezdetben is képesek nehezebb szövegeket elolvasni, számukra nyitva áll a gyermekirodalom. A lassabban fejlődőknek pedig elég az olvasókönyv. Azt szeretnénk a továbbiakban bizonyítani, hogy az előbbieknek és utóbbiaknak is szükségük van adekvált olvasnivalóra.
  A tankönyvek nem elégíthetik ki minden gyermek érdeklődését. A beiskolázáskor már határozott különbségek mutatkoznak egyrészt a fiúk-lányok, másrészt az azonos neműek érdeklődésében. A tankönyvet meghaladó érdeklődéseket csak speciálisan kezdő olvasóknak készülő segédkönyvekkel lehet kielégíteni. Hiszen a gyermeknek érdeklődnie kell az olvasottak tartalma iránt. Az olvasást nem az olvasás kedvéért tanulja, hanem valaminek a megismerése motiválja a tanulást, a nehézségek elfogadását. A gyermek vállalja a nehézségeket, ha kedvenc meséit, érdekes történeteket tarthat a kezében.
  Ezeket a segédkönyveket a szakirodalom Graded Books-nak (nehézség szerint egymásra épülő könyveknek), illetve Easy Reading-nek (könnyű olvasmánynak) is nevezi. Közkedvelt például az angliai Ladybird (katicabogár) sorozat.
  A kezdő olvasóknak ajánlható olvasnivaló sokféle formájával találkozhatunk a világban a tartalom, a terjedelem, az illusztráció milyensége tekintetében. E kiadványokban megtestesült értékeket érdemes számba vennünk, hiszen nálunk az "Olvass magadnak!" (...eddig mások olvastak fel neked) sorozat megjelenéséig /l982/ nem volt múltja az ilyen irodalomnak.
  Tartalom tekintetében azok a könyvecskék olvashatók a legkönnyebben, amelyek az óvodáskorban megismert meséket tartalmazzák. Az ismert mesék, az ismert fordulatok lehetővé teszik, hogy hosszabb eseménysort röviden és egyszerűen fogalmazzunk meg. Ekkor nem kell minden részletet közölnünk az olvasóval, ugyanis a mondanivaló lényeges elemeit tartalmazó rövid szöveg előhívja az eredeti, a teljes mese által keltett képzeteket és érzelmeket.
  E könyvek íróinak és rajzolóinak sokféle igényt kell kielégíteniük. A rövid szövegben is benne van a félig kimondás lehetősége. Továbbá rövidebbé, gördülékenyebbé válhat a szöveg párbeszéd esetén. Két-három válasz után azonban ismét meg kell neveznünk a szereplőket, mert a gyakorlatlan olvasó könnyen felcserélheti őket. Hosszabb beszélgetésnél a jól olvasó is elbizonytalanodhat: ki is mondja ezt? Ilyenkor visszatérünk az utolsó azonosítható mozzanathoz, majd nagyobb figyelmet fordítunk a további szövegre. A kezdő olvasónak ezt még meg kell tanulnia, bizonytalan, hogy milyen gyakorisággal vállalkozik erre az önkorrekcióra.
  Leküzdhetetlen nehézséget okozhat a kezdő, lassan olvasónak a hosszú, esetleg többszörösen összetett mondatok olvasása. A gondolat elemei távol kerülnek egymástól, és ez gyengíti a szövegértést. A lassan olvasó újra és újra visszatér a szöveg korábbi részeihez, így adva értelmet a mondatnak. (Jó a prognózisa a megértést előnyben részesítő tanulónak.) Ha túl sokszor kell ismételnie ezt a tevékenységet, akkor a gyermek elveszítheti a kedvét, türelmetlenné válhat. Ezért is tartják a szövegnehézség egyik meghatározó elemének a mondatok hosszúságát.
  A szövegnehézség másik, nem kevésbé fontos eleme a szavak hosszúsága. Különösen érvényes ez a magyar nyelvre, ahol a toldalékok, illetve ezek halmozódása nehéz helyzetbe hozza a gyermekeket. Törekedni kell a kezdő olvasóknak szánt szövegekben a szavak hosszúságának csökkentésére:
- kerüljük az összetett szavak használatát,
- kerüljük a toldalékok halmozódását,
- úgy fogalmazunk, hogy az igét és igekötőt külön írhassuk,
- az aktív szókincsben található szinonimák közül a rövidebbet választjuk,
- a nehezebb (például a mássalhangzó-torlódásos) és a hosszabb szavakat, a tulajdonneveket első megjelenésükkor toldalékok nélkül használjuk.
  A szövegek terjedelmével, a mondatok és a szavak hosszúságával kapcsolatos kívánalmakat figyelembe véve elérhető-e, hogy kifejező maradjon a szöveg? Elérhető, és el is kell érnünk. Ha azt akarjuk, hogy a kezdő olvasók adekvált olvasnivalóhoz jussanak, akkor át kell segítenünk őket azon a kritikus időszakon, amiről e cikk elején írtunk. Ezeket a szövegeket folyamatosan javítva többszöri megértésvizsgálatnak vetjük alá. A stílust tekintve vállaljuk az ésszerű kompromisszumokat, lemondva egy-egy szép kifejezésről az olvashatóság érdekében. A rövidség azonban nem lehet a nyelvi igénytelenség forrása. Elengedhetetlen, hogy a szöveg megfeleljen a köznyelv nyelvhelyességi követelményeinek. Előfordul, hogy áthidalhatatlan az ellentmondás az olvasni tudás színvonala és a szöveg olvashatósága között. Ilyenkor - bármilyen fájdalmas, és bármennyi munka fekszik a szövegben - le kell mondanunk a mese, a történet kezdő olvasók számára történő kiadásáról.
  E könyvecskék nyelve a nagyobb gyermekek és felnőttek ízlésével, igényeivel mérve kevéssé választékos. Az olvasni alig tudók számára azonban egyes szavak, mondatok ismételt előfordulása már eleve sikert kínál (Tükröm, tükröm, mond meg nekem, ki a legszebb a világon!). Bármennyire kedvelhetik hallgatás során a gyermekek a régies beszédet, kifejezéseket, leírva túl nehéznek bizonyulhat. Ismert, megtanult versek, mondókák olvastatása sikerrel kecsegtet, azonban ismeretlen verset ne adjunk a kezdő olvasók kezébe.
  A segédkönyvek nyelvére ugyanaz vonatkozik, mint amit alapkövetelményként támasztunk a tankönyvekkel szemben: a gyermekek életkorénak megfelelő aktív szókincsből kell állniuk, nem tartalmazhatnak ismeretlen szót, kifejezést, nehezebb nyelvtani szerkezetet. Közös feldolgozás esetén az iskolában hamar kiderülhet a szóismeret hiánya, egyéni olvasásra ajánlott szövegnél fokozottan figyelnünk kell erre. Otthon esetleg nem áll a gyermek rendelkezésére megfelelő válaszoló. Ha pedig bántó megjegyzést kap a kérdező, akkor lemond a megértés keresésének erről a módjáról. A sértő megjegyzés adódhat abból is, hogy a felnőtt fáradt, vagy nem tud válaszolni, és ezt kompenzálva a gyermeket, vagy a könyvet szidja.
  A szövegnehézség megállapítására már régóta készítenek olvashatósági formulákat. Ezek mérik:
- a betű- és szótagszámot (angolban pl. a 6 betűsnél hosszabb szavak számát),
- a mondatok számát,
- a mondatokban szereplő szavak számát.
Van, aki százszavas mintából készít statisztikát. E technikák eredményei általában korrelálnak egymással.
  Korlátozott az olvashatósági formulák hatékonysága, hiszen nehéz értékelni:
- milyen előzetes tapasztalatuk, háttértudásuk van a gyermekeknek,
- érdekli-e a gyermekeket a téma,
- hogyan és milyen mértékben illusztrálták a szöveget,
- figyelembe vették-e a tördelésnél, hogy pl. a jelző és a jelzett szó, a vonzatok, a kifejezések, az igekötős igék lehetőleg egy sorba kerüljenek. A sorok eltérő hosszúsága esetén ritkábban fordul elő sortévesztés.
  Korlátozott érvényességük ellenére használják az olvashatósági formulákat, hiszen legalább néhány tényező tekintetében kizárható, hogy túlságosan nehéz szöveget adjunk a gyermekek kezébe.
  A nyelvi sajátosságok az olvashatóság meghatározó tényezői. Egyrészt a magyar nyelv fonetikailag könnyebb az angolnál, másrészt a szavak betűszámának átlaga magasabb.
A hosszabb szavak nehézségét magasabb szorzóval kell értékelni. Módszereink között szerepelt
- egy-egy epizód rajzoltatása,
- megbeszélés,
- kérdésekre ösztönző légkör kialakítása,
- a megértés ellenőrzése,
- szabad színezés (megfigyeljük, mely rajzokat részesítik előnyben), stb.
Ezt a munkát Kutiné Sahin-Tóth Katalin tanítónővel közösen végeztük.
A kötetek ismételt megjelentetésekor tovább javítjuk a szövegeket.
  Az általunk ismert külföldi könyvecskék grafikája színes. Mi kezdetben szükségből választottuk a fekete vonalas rajzokat, azonban hamar rá kellett jönnünk ennek mással nem pótolható előnyére. A gyerekeket arra bíztattuk, hogy maguk színezzek, satírozzanak, és ezzel megnyújtottuk a szöveg-kép együttes megjelenítésének idejét. A vonalas grafikáról most már tudatosan nem mondunk le. Az irkafűzés megtartása is a színezhetőséget szolgálja.
  A szövegnek az oldalak közötti megosztását az határozza meg, hogy lehetőleg minden oldalon fenntartjuk a befejezetlenség érzését az olvasóban, azt a feszültséget, amelynek oldását csak a következő oldalon várhatja.
  A szülők, a tanítók és a gyermekek választését azzal segítjük elő, hogy a kötetek hátoldalán számmal jelezzük a szöveg becsült nehézségét. Ezzel orientáljuk őket, hogy melyik tanulási fázisban érdemes azt a gyermekek kezébe adni.
  Az önálló könyvecske azért jobb a gyűjteményes, több mesét tartalmazó kötetnél, mert közeli célképzetet nyújt: már kezdetben egész könyvet el tudnak olvasni. Nem mellékes szempont, hogy ezeket könnyebb kézben tartani, forgatni, mint a súlyos köteteket.
  Kissé távol esik tárgyunktól a segédkönyvek forgalmazásának kérdése. Optimális az lenne, hogy a tanulók maguk is válogathassanak az üzletekben, és kialakuljanak azok az olvasói szokások (sorozatgyűjtés, böngészés), amelyek egész életükön végigkísérheti őket.
  Az Olvass magadnak! sorozat erősíti a gyermekekben a felolvasótól való függetlenség érzését, növeli önbizalmukat, amikor arra igencsak szükségük van.


Utószó

  A 13 meséből és 16 történetből álló sorozat egyes kötetei a 80-as évektől a 90-es évek elejéig 2-3 kiadásban jelentek meg. A kétmilliónál több eladott példány elérte az ország szinte összes iskoláját (és ez a szám nem tartalmazza a magánkiadást megelőzően, a Minerva és az Ifjúsági Lap- és Kiadó által megjelentetett többszázezres példányszámot). Az akkori olvasótábor fiatal szülővé vált, él bennük a nosztalgia, hogy gyermekeiknek is felajánlják az Olvass magadnak! sorozatot. Igényükkel sokan ma is megtalálnak minket, internetes antikváriumban pedig keresettek az elnyűtt példányok.


A sorozatban megjelent mesék:

Piroska és a farkas (1)
A három kismalac (1)
Hófehérke és a hét törpe (1)
A kiskakas gyémánt félkrajcárja (1)
Hüvelyk Matyi (2)
Csipker�zsika (2)
Ludas Matyi (2)
Az öreg halász és a felesége (2)
Pinokkió (3)
Egyszer volt Budán kutyavásár (3)
Hamupipőke (3)
A kolozsvári bíró (3)
Terülj, terülj asztalkám! (3)
Az okos lány (3)
Mondák, történetek:

A csodaszarvas (4)
Isten kardja (5)
A fehér ló mondája (4)
István király (5)
A kardot válaszd! (4)
A csodatevő király (4)
A második honalapító (4)
A hollós vezér (4)
A déli harangszó (4)
Mátyás király vitéze (4)
Az egri vár hősei (5)
Az utolsó budai pasa (5)
Vak Bottyán (5)
Napkelet vándora (5)
Az árvízi hajós (5)
Gábor Áron rézágyúja (4)