Nekrológ,

mese a meséről.

2020. 12. 08.

Az utolsó lökést adta az Olvass magadnak! sorozat kiadását gondozó kft. végelszámolására, hogy a Nemzeti Erőforrás Támogatáskezelője indoklás nélkül elutasította az Olvass magadnak! sorozat új, Toldi című kötet kiadásának támogatását. Ez volt az első és utolsó próbálkozás a 38 éves történetben, amikor állami segítséget próbáltunk igénybe venni. A kezdő olvasók számára íródott sorozatot kiszorította a magyar piacról egy olyan gyermekkönyv dömping, amelyben a kezdő olvasókat kiszolgáló könyvet nem találni. Nem volt előzménye és nincs szakmailag megalapozott folytatása ennek az irodalomnak.

Hosszú út vezetett a sorozat kiadásáig. Olyan hosszú, hogy akár szégyen ennyire visszamenni az időben, de megérteni másként nem lehet. Annyira személyes, hogy szinte egy egész életutat is érint.

Az 50-es évek végén második diplomámat megszerzendő, már tanári tapasztalatokkal, pszichológiát hallgattam az ELTE-n, nagy ambiciókkal, hogy valamikor klinikus gyermekpszichológus legyek. A XII. kerületi Tanács gyermekszakrendelést működtetett a Böszörményi úton, ahol egy fiatal pszichiáter és jómagam dolgoztunk másodállásban, heti néhány órában. Magatartási és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket küldtek ide a kerület iskoláiból, mi pedig szerény tudással próbáltunk segíteni. Minden eset új felfedezés volt. Ekkor hozott az anyja egy elsős kisfiút, aki képtelen volt megtanulni az olvasást. Okos volt, a Binet-tesztben kiemelkedően magas intelligenciát mutatott. Kudarcom - ma már tudom - borítékolható volt. Elkezdtem érdeklődni. A gyermekekkel foglalkozó kollégák csak hümmögtek. A lökést az adta meg a továbblépésre, amikor egy, az olvasástanításban jártas szaktekintély a visszafelé olvastatást ajánlotta.

Radnai Béla neveléslélektant is tanító tanárom az ELTE-n híres volt arról, hogy szívesen beszélgetett a hallgatókkal, lehetett tőle kérdezni, kellemesen nyitott egyéniség volt. Problémám előadásakor felcsillant a szeme. Nagy irodalma van a legastheniának, és Ranschburg Pál óta - tudomása szerint - senki nem foglalkozott nálunk ezzel. Tudod mit: olvassál bele a témába, és írd erről hozzám a szakdolgozatodat. Napokon belül elolvastam Ranschburg az Emberi elme c. könyvét (1923), az 1928-as munkáját az olvasás- és írászavarokról, valamint egy 1937-es cikkét a Magyar Pszichológiai Szemlében A magasabb szellemi működések helyes és téves voltát megszabó törvényekről. Pár hét múlva kiolvastam a Pedagógiai Könyvtárban gyűjtött és katalogizált külföldi folyóiratok vonatkozó cikkeit. A monográfiákat később más könyvtárakban találtam meg.

A kocka el volt vetve. 1959-re elkészült a szakdolgozatom az olvasászavarokról, egy évvel később ugyanerről a doktori disszertációm, amelyben már a saját tapasztalataimat, magyarra adaptált tesztjeimet is bemutattam. Küldték hozzám gyerekeket a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórház (Rókus) gyermekideg szakrendelésére az egész országból, de erdélyi orvos is hozta a fiát (meg paraszolvenciaként egy szépen varrt asztalterítőt). Utóbbi eset azért is említésre méltó, mert az iskolában és ezért otthon is csak a hangos (fel)olvasást tekintették igazi olvasás-teljesítménynek. Ez a tanítóképzőkhöz kapcsolható tanítónői elvárás hazánkban is bevett gyakorlat volt. A nálam megforduló gyermekek több mint a fele nem volt dyslexiás, és ahol a szülő függetleníteni tudta magát az iskolai követelményektől, és a tanító is empatikus volt, ott biztosítva volt a gyermek harmonikus fejlődése. A korabeli pedagógiai-pszichológiai kultúra elmaradottsága sok értelmes gyermek életét keserítette meg. Legalább ilyen horderejű tévhit volt a balkézről való erőszakos átszoktatás. Ennek követelménye szintén oka volt az olvasási- és írástanulási nehézségeknek. Több évtizedes munka eredményeként sikerült áttörést elérni, hogy a szövegértés legyen az olvasásteljesítmény fokmérője, illetve a gyermek a saját preferenciájának megfelelően használhasson íróeszközt. (A befejezett múlt idő használata nem igazán helyénvaló, mert azóta is kisértenek a téveseszmék, sokszor szaktekintélyek szájából is.)

Cikkeim és előadásaim eredményeként nyitottak egyes tanítóképzők. A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Logopédiai Tanszéke tankönyvként használta a Gyermekek olvasászavarai (Dyslexia) c. monográfiámat (Akadémiai Kiadó). Volt olyan évfolyam, amelyben kilenc végzős szakdolgozatát kellet elbírálnom ebben a témában.

Az olvasás- és íráspatológia szakirodalma hamarosan a rokontémák felé taszított. Egyenes út vezetett a kezdő olvasóknak szánt szövegek, illetve a normál olvasás- és írástanulás felé.

Az olvasókönyvek nyelvezete és az érdeklődés felkeltése minden más szempont elé kerül az olvasni tanulás első éveiben. Ebben megerősített a hazánkba látogató Joseph Ilika, a texasi egyetem olvasás professzora. Ilikát az akkori Országos Pedagógiai Intézet hívta meg, és a közösen látogatott olvasás órákon mindenütt az olvasókönyvek nyelvezete érdekelte. Történt ez akkor, amikor nálunk a kor pedagógiai hangadói a kezdő olvasóknak készült szövegek nyelvezetén azt kérték számon, hogy "tiszta forrásból" származzanak, igényes és választékos nyelvezeten íródjanak. Az 1949 utáni egykönyvűségben fel sem merültek a gyermeki aktív szókincs, a szó- és szöveg-terjedem kérdései, valamint a különböző olvasástanulási módszerek problematikája. A gyermekközpontúság hangoztatása üres frázisként kísérte a korabeli gyakorlatot.

Az 1982-es párthatározat rést nyitott alternativ tankönyvek megjelenéséhez. A budapesti Padagógiai Intézet korrekciós osztályok hálózatával kísérletezett. Ennek keretében alkalom nyílt szóképekkel indító program, és a hozzá kapcsolódó tankönyvcsalád bevezetésére. Ugyanakkor javasoltuk - az Iparművészeti Főiskola Tipográfiai Tanszékével, név szerint Virágvölgyi Péterrel együttműködve - a kerek betűs írásminta felváltását dőltbetűsre. Az országos bevetetés mindkét területen egyrészt robbanásszerű sikert hozott, másrészt a sok évtizedes beidegzettség sokakból ellenérzést váltott ki.

Fontosnak tartottuk, hogy a tankönyvcsalád mellett pedagógiailag ellenőrzött füzetek is megjelenjenek, előbb az óvodáskorban már hallott mesékből, majd a magyar történelem eseményeiről. Mai napig nem írnak hasonló könyvecskéket a kezdő olvasók számára, hiszen a szövegértés többszöri vizsgálata annyira időigényes és annyira nagy rutint igényel, amit kevesen engedhetnének meg maguknak. A szövegek optimalizálásában nagy munkája feküdt Kutiné Sahin Tóth Katalin tanítónőnek. Ennek a tevékenységnek se elmélete, se gyakorlata nem volt a magyar gyakorlatban. (Ezen nekrológot követő írásban mutatjuk meg "A három kismalac" c. kötet szövegstatisztikáját, a 4,7 betű/szavas átlagot, ami egy angol szövegnek is dicséretére válna.) 1982-től két milliónál több fogyott a 32 címből, tehát a miénken kívül más olvasástanítási módszerekkel tanítók is ajánlották tanítványaiknak. A kiadásra azért kellett saját céget létrehozni, mert a vállalkozó kiadók (az Ifjúsági, a Minerva, a Közgazdasági stb.) nem voltak felkészülve az elvárásainkra, pl. az állandó szövegjavításra.

A rendszerváltást kisérő könyvpiaci összeomlás elsöpörte a sorozatot kiadó céget, a terjesztők csődbe mentek, tartozásaikat nem fizették. Ezután hosszú ideig a használtpiaci szereplővé váltak a könyvecskék, sokszoros áron hirdették és forgalmazták őket. Ez az igény adott késztetést a 2010-es - változatlan tartalommal, igényesebb borítóval való - újrakiadáshoz. A finanszírozásban korábban résztvevők, látva gyermekkönyv piaci dömpinget, már nem vállalták a kockázatot.

Az új tanítói generációkhoz megfelelő (pénzigényes) marketing hiányában már nem jutottunk el. A szülőket elkápráztatják a sokszor csak megjelenésükkkel igényesnek látszó gyermekkönyvek, a szerény megjelenésű köteteink tartalmi értékei nem érvényesülhettek. A 32 kötet újranyomásaihoz a családi erőforrások már elégtelennek bizonyultak. Küzdve a tőkehiánnyal eddig bírtuk finanszírozni a kiadást. Olvass magadnak! sorozat - béke poraira.

Az Olvass magadnak! sorozat nehézségi statisztikája

A kisiskolások olvasmányai c. tanulmányunkban (lásd Ismertető) bemutattuk, hogy a szövegnehézség alapvető az olvasástanulásban. A megértésre gyakorolt hatásának több meghatározó tényezője van:

1. Keltse fel a gyermekek érdeklődését, illetve háttértudásuk hiánya ne akadályozza a megértést.
2. A szavak szerepeljenek a kisiskolások aktív szókincsében. Ha jelen van segítőkész felnőtt,akkor néhány szó ismeretének hiányát elviselheti a kezdő olvasó.
3. A szöveg hossza és az olvasni tudás szintje harmonizáljon. Ne legyen reménytelenül hosszú a gyermek számára, közeli célképzetet nyújtson.
4. Ne szerepeljen a szövegben összetett vagy többszörösen összetett mondat, hosszabb párbeszéd. Ezekben a gyermek könnyen elvesztheti a szöveg értelmét.
5. A szavak hosszúsága a kezdő olvasók számára sokkal fontosabb, mint a későbbi életkorokban.

Amíg az 1.,3., és 4. tényező nehezen számszerűsíthető, nagyok az egyéni eltérések, addig az 5., a szóhosszúság mérése nem okoz gondot a pedagógus számára. A 2. pontban leírt aktív szókincs ellenőrizhető az erre a célra készült szókészletből.
Nem a beszédhangokat, hanem a betűket számoljuk. A kétjegyű és a hosszú kétjegyű hangok betűszámuk szerint szerepelnek. A Word program szolgáltatása révén hozzájuthatunk a kívánt eredményhez.
Az írásjelek közül csak a párbeszédekben szereplő gondolatjelet (valamint a szóközöket) nem számoljuk.

Bemutatjuk az Olvass magadnak! sorozat kezdő olvasók számára készült egyik könyvecskénk szóstatisztikáját.

A három kismalac

Élt egyszer három vidám kismalac Röfi, Töfi és Pufi. Töfi! Pufi! Ki épít velem házat? Miből, Röfi? Kőből. Az túl nehéz. Csak a kőház véd meg a farkastól. Ni csak! Pufi szalmát gyűjt. Ripsz ropsz kész a háza. Nézd, Röfi! Az én házam fából épül. Elég erős lesz, Töfi? Röfi! Nehéz a kő? Nagyon. De erős lesz a házam. áll végre a három ház. Ki fél itt a farkastól? Kör, kör, ki játszik? Aki nem jön, nem játszik. De finom illat! Nincs jobb, mint a malac húsa. Jaj, itt a farkas! Már nyalja a szája szélét. Fuss be a házba! Véged van, Pufi. Fújok egy nagyot, és elszáll a házad. Pfuuú! Engedj be, Töfi! üldöz a farkas. Gyere, Pufi! Most te jössz, Töfi. Máris oda a házad. Fújok egy nagyot: pfuuú pfuuú! Röfi! Gyorsan engedj be minket! Gyere, Töfi! Siess, Pufi! Rajtad a sor, Röfi. Fújok egy nagyot: Pfuuú pfuuú pfuuú. Túl erős ez a kőház. Akkor többet ésszel, mint erővel. Nagyon fázom, Röfi. Kérlek engedj be! Azt már nem ordas farkas. Csak az egyik hátsó lábam engedd be! Várj hát egy kicsit. Pufi! Tégy a tűzre egy nagy fazék vizet! Töfi! Hozd a zsákot! Dugd be farkas koma, az egyik hátsó lábad! a zsákba Nagyon fázik a másik hátsó lábam. Engedd be azt is! Mindjárt, farkas koma. Töfi! Nyiss ajtót! Pufi! Kösd be a zsák száját! Jaj, jaj! Engedj ki, Röfi! Soha többé nem eszek malackát. Töfi! Forró vizet a farkasra! Ki vele! Hooó rukk, egy kettő, három! jaj nektek! Jövök én még és nem is egyedül. Tra-lala! Tra-lala Nem félünk a farkastól, a farkastól, a farkastól, nem esz meg, csak megkóstol, megkóstol, megkóstol. Vigyázz, jön a farkas! Egy egész csapat. Uzsgyi! Futás a házba! Röfi! én nem tudok futni. Mássz fel a fára, Pufi! Egymás vállára, farkasok! én maradok alul. Jól van, kopasz. Aztán ne mozogj! Jaj, neked, Pufi! Az a farkas már eléri. Kiálts velem: forró vizet a kopaszra! Forró vizet a kopaszra! Hű, de nagyot ugrik a kopasz. Nyakát, lábát töri a sok ordas. Még most is fut a kopasz, ha meg nem állt.

Karakterek száma szóközök nélkül: 1567
szavak száma: 347
szavak átlag hossza: 4,51 betű